Félelem nélkül élni 2. rész
Cikkünk múlt heti részében a kognitív viselkedésterápia egyéni kezelési lehetőségeiről beszélgettünk Vizin Gabriella pszichológussal. Írásunk második részében többek között a csoportos terápiáról kérdezzük, illetve arról, hogy az életben óhatatlanul is adódó átmeneti krízishelyzetekben segítheti-e az írásban ismertetett terápiás módszer a helyzetek megoldását, a tovább lépést.

Nagyon hosszú idő lehet, amíg egy szorongásos zavarral küzdő személyt megtanít arra a terapeuta, hogy másként nézzen az élete eseményeire, mint ahogyan azt gyermekkorában öntudatlanul megtanulta.

– Nagyon jól alkalmazható módszerek ezek depresszió, szorongásos zavarok, evészavarok, kényszeres zavarok, poszttraumás stressz zavar kezelésében is. A terápiák hossza nagy átlagban 10-20 alkalom, és hetente legalább egyszer, 50 percben találkozunk a pácienssel. Ez azt jelenti, hogy általában féléves terápiákról van szó, ami természetesen személytől és nehézségtől is függ. De talán fél év nem olyan hosszú idő.

Az előbb sokféle betegséget, illetve érzelmi zavar típust felsorolt, mindegyikben hasonló sikerrel használható a kognitív terápia? Az érintettek meggyógyulnak? Lehet olyat mondani, hogy örökre elmúlt a depresszióm vagy a szorongásom?

– Lehet ilyet mondani, sok pácienst láttam meggyógyulni ezzel a módszerrel. A terápiában használt technikák kidolgozottak, lemérték őket randomizált, kontrollált körülmények között. A terápiás eredményeket összehasonlították olyan betegcsoportok eredményeivel, amelyekben nem kaptak semmilyen terápiát a csoporttagok, és összehasonlították más típusú terápiában részesülő betegcsoportok gyógyulási arányaival is. Rendszeresen azok az eredmények születtek és születnek ma is, hogy a kognitív viselkedésterápiás módszer nagyon hatékony beavatkozás és gyógymód az érzelmi zavarokkal küzdő pácienseknél.

Fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy nem csak sikeres a terápia, de az idő viszonylagos rövidsége miatt finanszírozási szempontból is költséghatékony, hiszen aránylag gyorsan lehet vele pozitív hatást elérni. Mindemellett azért is költséghatékony, mert a gyors eredmény révén a személy, aki eddig nem tudott dolgozni, mert táppénzre kellett mennie a szorongása vagy a depressziója miatt, rövid idő alatt meggyógyul, így újra munkaképes lesz, újra a saját életét tudja élni, a munkahelyén értéket állít elő.

Azt látom a saját praxisomban, hogy ha körülírtan van valamilyen szorongásos vagy depresszív zavara a páciensnek, ezekben a kórképekben 10-20 alkalommal érdemi eredményeket lehet elérni és valóban meggyógyul az illető. Előfordul, hogy soha többé nem kell visszajönnie terápiába, mert korábban egy bizonyos helyzethez kapcsolódóan jelentek meg a tünetei, és ezt a problémát közösen meg tudtuk oldani.

Eddig egyéni terápiákról beszélgettünk, de ha jól tudom, a kognitív viselkedésterápiának is létezik csoportos formája.

– Igen, és úgy tűnik, hogy a vizsgálatok szerint a csoportos terápia legalább olyan hatékony, mint az egyéni kezelés. Kognitív terápiában érdemes homogén csoportokat létrehozni hasonló nehézségekkel küzdők részvételével.  A csoport pozitív terápiás hatása ilyen esetekben is érvényesülhet. A kognitív szemléletű csoportterápiák inkább egyéni fókuszúak, ami ellentmondásnak tűnhet első hallásra, de mégsem az. Mindenekelőtt megpróbáljuk a csoportban a résztvevők legmarkánsabb és a legtöbb szomorúságot vagy szorongást okozó gondolatát beazonosítani. Ezt követően mindenkivel külön-külön, a saját egyéni nehézségeire fókuszálva megkíséreljük átalakítani ezt a fájdalmas, negatív gondolatot. Ez azért érdekes, mert látszólag egyéni esetkezelés zajlik a terapeutával a csoporton belül, valójában azonban amiatt, hogy sok hasonlóság van a résztvevők negatív gondolatai között, egymástól nagyon sokat tanulnak az átalakítások, a gondolatok átstrukturálása során. Arra is lehetőség van, hogy nem a terapeuta segítségével, hanem a csoporttagok közreműködésével sikerül új aspektusokat, új szempontokat behozni az adott helyzettel kapcsolatban. A csoportnak tehát óriási szerepe és jelentősége van annak ellenére, hogy a kognitív csoportterápiában látszólag egyéni terápia történik.

A csoportterápiát úgy képzeljük el, hogy egy teremben körben ülnek a résztvevők és beszélgetnek egymással, a terapeuta pedig moderálja a beszélgetést?

– Azért a csoportterápia ennél jóval több, de ha kívülről ránézünk, akkor valami ilyesmi látszik. Fontos az, hogy megfelelő helyszín legyen a beszélgetéshez, szükség van egy teremre, székekre. Maximum 10-12 személy részvételénél beszélhetünk arról, hogy a csoport terápiás hatású, és van egy vagy két terapeuta, akik vezetik a csoportot. Megvannak a szabályok, hogy ki, hogyan, mikor, milyen formában szólhat hozzá a beszélgetéshez. A titoktartásnak óriási a jelentősége, talán még nagyobb, mint egyéni terápiában, mert a csoportban dolgozó 10-12 páciensnek ugyanúgy meg kell tartania a csoporttitkokat, mint ahogy a terapeutát titoktartás kötelezi az egyéni kezelés során az ott elhangzottakkal kapcsolatban. Ez utóbbi esetben azonban a terapeuta szakmája a titoktartás, míg a csoportban a kliensekkel teli közegben elhangzó szenzitív történeteket kell megtartanunk magunk között. Ez nehézség lehet a csoportterápiában, így akinek a bizalom szempontjából problémái vannak, nem biztos, hogy megfelelő számára a módszer. Vannak olyan betegségek és személyek, akiknek előnyösebb a csoportterápia és vannak olyanok, ahol az egyéni terápia hatékonyabb.

Mi alapján döntik el, hogy ki milyen csoportba kerül? Első hallásra egy depressziós személynek nem biztos, hogy a csoportterápia könnyen megy, vagy tévedek?

– Első lépésben az is eldönti, hogy indul-e egyáltalán depressziós személyeknek kognitív csoport. Magyarországon sajnos viszonylag kevés kognitív terápiás csoport indul, limitáltan elérhető a módszer, ami nagy szomorúságom, de ettől még ez a valóság.

Friss kutatások szerint egyértelműen pozitív eredmények születtek a szociális szorongás és a csoportterápia hatékonyságával kapcsolatban. A szociális szorongás az az érzelmi zavar, amikor valaki nagyon fél az emberekkel kapcsolatos helyzetekben, ha meg kell szólalni, kiselőadást kell tartani, felelni kell. Szociális fóbia zavara annak az embernek van, aki jóval erősebb szorongást él át, mint amilyen egy átlagos lámpaláz. Bármennyire hihetetlen, a csoportterápia hatékonyan használható szociális szorongási zavarban, és úgy tűnik, ugyanannyira sikeres, mint az egyéni vagy a gyógyszeres terápia.

Kognitív terápiák esetén mennyire megszokott, hogy gyógyszeres terápiát is alkalmaznak?

– A páciens problémájának a súlyossága határozza meg, hogy szükség van-e gyógyszeres kezelésre. A tapasztalat azt mutatja, hogy kiegészítő kezelésként átmenetileg vannak olyan súlyos depresszív vagy szorongásos állapotok, amikor szerencsés, ha a személy valamennyi ideig gyógyszert is szed pszichiátriai kontroll mellett, de az idő előrehaladtával erre egyre kevesebb szüksége lesz.

Volt olyan depressziós páciensem, akinél muszáj volt elindítani a gyógyszeres kezelést, és a szükséges féléves időtartamban szedte az antidepresszívumot. Elkezdtük a kognitív viselkedésterápiáját és fél év után, nagyjából 20 alkalmat követően el tudta hagyni a gyógyszert is, a hangulata számottevően javult. Az illető páciens esetében ez a típusú kombinált terápia hatékony volt.

Vannak az életben krízishelyzetek, egy szeretett személy elvesztése, egy súlyos betegség miatt kialakuló szorongásos érzelmi állapot, amikor a félelem oka a jelenben gyökerezik, nem valamilyen múltbéli esemény az oka. Az ilyenkor kialakuló érzelmi zavarok kezelésénél is működik a kognitív terápia?

– A szomatikus zavarok, a krónikus testi betegségek kialakulásához kapcsolódhatnak bizonyos lelki változások. Ezekben az állapotokban többnyire enyhébb szorongás, enyhébb depresszió alakulhat ki, viszont az érzelmi állapot a beteg testi állapotát rontja. Ezekben az esetekben is nagyon jól alkalmazható a kognitív viselkedésterápia, ilyenkor úgynevezett alacsony intenzitású terápiás formákat használunk. Ez azt jelenti, hogy például a betegágy mellett, rövidebb időtartamban segítünk a páciensnek a negatív gondolatokat beazonosítani, átstrukturálni.

Milyen betegségtípusokban alkalmazták már ezt a módszert Magyarországon?

– Például daganatos megbetegedések esetén sokszor azt látjuk, hogy nagyon nagy a félelem magával a betegséggel szemben. A negatív automatikus gondolat általában az, hogy „belehalok”, miközben a daganatos betegségek többsége egyre inkább gyógyítható, a túlélés esélyei sokkal-sokkal jobbak, mint néhány évvel ezelőtt. Inkább krónikus betegségnek tekinthető a daganatos betegségek többsége, mégis az az alaphiedelem sok személy fejében, hogy „van ez a betegségem, biztosan belehalok”. Ezeknek az alapgondolatoknak az átstrukturálásában sokat tehet a kognitív terápia.

Úgy működik ebben az esetben a terápia, hogy ha megtanulom, hogy ne azt gondoljam, hogy daganatos betegként meghalok, akkor ez aktívan tartja az immunrendszeremet?

– Ha a beteg kevesebbet stresszel, szorong, az valóban érdemben befolyásolja a szervezet immunválaszát, erre ugyancsak vannak kutatási eredmények. De az egészen egyszerű magyarázat az lenne erre, hogy ha depressziós vagyok, akkor nincs kedvem kimozdulni otthonról, és nem megyek el a hatékony kezelésekre, ha nem vagyok rosszkedvű, akkor igénybe veszem a kezeléseket.

 

Lehotzky Zsuzsanna